Bevezetés
  A CERN és az LHC
  Miért kellenek a gyorsítók?
 
Fizika
  Az erős kölcsönhatás
  Kvarkok szabadlábon
  A világmindenség meg minden
 
A kísérlet
  Az ALICE detektor
  A HMPID/VHMPID
 
Kutatás
  QGP vizsgálata
  Jetek analízise
  LHC GRID, Tier-2
  Gáztöltésű detektorok
  Adattovábbítás (DDL és DAQ)
 
Érdekességek
  ALICE képregény
  Klikkelj a részecskékért!
   
   
Miért kellenek a gyorsítók?
 
Az anyag belsõ szerkezetének megismeréséhez szét kell bontanunk az anyagot építõelemeire. A mai felfogásunk szerint ezen építõkövek a fermionok, a feles spinû részecskék, melyek közötti kölcsönhatást a bozonok, az egész spinû részecskék közvetítik. Az anyag szétszedésének legkézenfekvõbb módja, hogy akkora energiát közlünk vele, aminek a benne kötött állapotú fermionok már nem tudnak ellenállni, és kiszabadulva szabad részecskévé válnak.

Az egyik legegyszerûbb eljárás, hogy a mozgási energiát alakítjuk át belsõ energiává, például úgy, hogy az anyagdarabot felgyorsítjuk, majd hirtelen megállítva, a mozgási energiát belsõ energiává konvertáljuk. Iskolai kísérlet, hogy egy jégtömböt kellõen sokáig kalapálva vagy földhöz csapkodva fel tudjuk olvasztani. Hasonló dolog történik nagyban a nagyenergiás részecskegyorsítók esetében is.

Sokaknak meglepõ, de a háztartások egy részében van részecskegyorsító! Ilyen például a régi típusú katódsugárcsöves televízió vagy monitor. Ezekben elektronokat keltünk, majd elektromágneses térrel felgyorsítjuk õket 20.000 - 30.000 keV (keV = kilo elektronvolt, ami 3,2-4,8 10^-15 Joule) mozgási energiájúvá. Az elektronok nekicsapódnak a képernyõnek, ahol mozgási energiájukat látható fénnyé alakítjuk.

A részecskegyorsítókban szintén valamilyen részecskéket gyorsítunk, ami például lehet elektron, proton vagy atommag (pl. deutérium, kén, oxigén, arany, ólom, indium). A gyorsítás során az elektromos térrel gyorsítjuk, a mágneses térrel pedig irányítjuk (körpályára kényszerítjük) a töltött részecskéket. A gyorsítással a részecskék a fénysebességhez közeli (ám annál mindig kisebb) sebességre gyorsulnak. A felgyorsított részecskéket a laboratóriumban rögzített fix céltárgy atommagjainak, vagy az ellentétes irányba haladó részecskenyalábnak ütköztetjük. Az ütközõ részecskék vagy atommagok azután további részecskéket keltenek, amelyeket a detektorokkal mérhetünk meg.
 
   
   
   
© MTA WIGNER FK 2010-2016 | Webmester: | Minden jog fenntartva.
   
  Hu | En   Bejelentkezés...